Van értelme a pokolnak?
Forrás: Steve Martin
Az én kiutam a pokolba vetett hitből a börtönben kezdődött.
Önkéntes lelkészként beszélgettem a fogvatartottaknak. Sokan ismételten visszaesők voltak, olyan apák nyomdokaiba léptek, akik szintén börtönben is voltak. Ők voltak azok, akiket kísért a félelem, hogy fiaik is folytatják majd a ciklust.
Sokat beszéltünk a jó döntésekről, de az igazság az volt, hogy nem voltak eszközeik vagy alapjuk, vagy képességük jobb döntéseket hozni. Elkerülhetetlennek tűnt, hogy ott végeznek, ahol elkezdték. Figyelték ezt az ismétlődéseket. Ezzel a mintával mélyebb kérdéseket kezdtem feltenni: Miért engedi Isten, hogy a Sátán nyerjen? Miért teszi Ő lehetővé, hogy az ember nemzedékről generációra csapdába essen és elpusztuljon, csak azért hogy a pokolba kerüljön?
Aztán ez elgondolkodtatott: vajon a pokol is ezt teszi, van ennek értelme?
Az örökkévaló büntetés gondolata a tettekért rövid élettartalom alatt nem tűnt igazságosnak. Hogyan teremthet-e egy szerető Atya emberek milliárdjait, hogy a legtöbbjük örökké szenvedni fog? Szeretett és a végtelen büntetés nem fér össze. Úgy gondoltam az emberekre, mint egy muszlim nagymama Iránban, akinek a legnagyobb öröme az unokái szeretete volt. Vagy a kislány, akit szexuálisan bántalmaztak, kábítószerhez fordult, hogy csillapítsa fájdalmát, eladta testét, hogy kifizesse a gyógyszereket, és végül öngyilkos lett. Mindkettőjüket a pokolba szánták, olyan dolgok miatt, amelyeket nem tudtak irányítani?
Aztán a holokausztra gondoltam. Milliónyi zsidókat kínoztak és gyilkoltak meg, és a keresztény tanítás azt sugallja, hogy most a pokolban vannak együtt Hitlerrel.
Ez nem jött be nekem. Annyi mindenről, amit csinálunk, hogyan hiszünk és hogyan viselkedünk, az határozza meg, hogy hol születtünk, hogyan nevelkedtünk és amit tudunk. Hogyan tisztességes valakit megbüntetni egy örökké valóságig olyan dolgokért, amelyekhez soha nem volt erejük és módjuk a meg változtatására?
Minél többet gondolkoztam ezen, annál inkább rájöttem, milyen abszurdnak tűnt, hogy a lelkek megmentését ránk bízták. 2000 év után sem ment jól. Vegyünk például a kereszténységet Indiában, amely egymillió elérésére törekszik, gyerekek Jézusért mozgalom. Hihetetlen cél, de jelképezi csak a lakosság 0,0714%-a. Mindenki más kudarcra ítélt?
És mi a helyzet a feltétel nélküli szeretettel? Tényleg lehet feltétel nélküli, ha vannak feltételek? Ha Jézus meghalt minden bűnért, miért lenne örök büntetés, létezik még valami? Ha Isten végső terve az aki minden embert üdvözíteni akar és azt, hogy a valóigazság megismerésére eljusson, hogy fér bele ebbe az örök gyötrelem?
A pokolnak igy nincsen értelme. Úgy tűnt, hogy szörnyű, értelmetlen ötlet.
De a logika önmagában nem volt elég számomra. Szükségem volt a válaszra. Szóval beleástam magam a Bibliába, olvastam más fordításokat, az eredeti nyelvet tanulmányoztam, és olvastam és tanulmányoztam ezzel a témával foglalkozó könyveket.
Nem untatlak minden teológiai részlettel téged, de rengeteg forrást találhat ehhez; de itt van mit felfedeztem: a legmélyebb kérdéseim sorakoznak a Szentírásban. Isten nem kegyetlen. Ő a szeretet, a mi Atyánk Ő és Ő irányít.
Amire rájöttem, az a következő: az élet nem próba, hanem felkészülés. Örök kínzás? Nem, ez egy emberi találmány és nem Isten terve.
Isten célja az, hogy mindent helyreállítson, nem csak az embereket, hanem az egész teremtést vissza önmagához.
Apcs 3:21 akit ugyanis az égnek kell magába fogadnia a mindenek helyreállításának idejéig, amelyekről szólt az Isten szent prófétáinak szája által (világ)korszaktól fogva,
Semmit sem fog elpazarolni. Minden rendben lesz, és senki nemfog kimaradni. Ahogy barátom, Dean Wilkinson mondja. Senkit sem csalnak meg.
A most átélt fájdalom és szenvedés végül átadja helyét valami szépnek. Isten végtelen szeretetének és hatalmának megnyilvánulásának.
Mindenki üdvössége? Ennek nem csak értelme van – ez az egyetlen dolog, ami valóban így van.
Minden Istennel kezdődik, Istenen keresztül halad, és visszatér Istenhez. Mindig.
Róma 11:36 mivelhogy Belőle fakad, Rajta át halad és Beléje torkollik a mindenség, dicsőség neki jár a (világ)korszakokba. Ámen,
Forrás: Steve Martin
