Rövid Válasz Lázárról és a Gazdag Emberről
Tom Wright természetesen nem univerzalista (tudomásom szerint nem tett egyértelmű kijelentést a halál utáni bűnbánat/üdvösség lehetőségéről), mégis ugyanolyan hajthatatlan, mint sok univerzalista, mert a gazdag emberről és Lázárról szóló példázat nem tanítja és ne támogazja a pokol tanát, mint az örök büntetés helyét.
Valójában kijelenti, hogy ez a példabeszéd, mint „az Újszövetség legtöbb részlete, amelyekről az Egyház úgy gondolta, hogy olyan emberekre vonatkoznak, akik haláluk után örök büntetésbe kerülnek” egyáltalán nem a Mennyről és a Pokolról szól. Inkább az üzenete megegyezik az előző fejezetben a tékozló fiúról (és testvéréről) szóló példázatéval: „[a feltámadás] mindenütt zajlik, és a farizeusok nem láthatják”.
Ez feltűnően hasonlít a szövegrész klasszikus univerzalista értelmezéséhez. Hanson, Huie, Patching, Eby, Witherell és Ernest L. Martin szerint a gazdag ember a „zsidó nemzetet” jelképezi – vagy annak azt a részét, amely elutasította Jézust és üzenetét, vagyis a papokat vagy a farizeusokat (akikre a példázatra következtethetünk). a 14. versben elhangzottak, ami szorosan megelőzte a Lukács 16. fejezetében található példázatot).
Lázár eközben a pogányokat képviseli, akik a példázatban támadt emberek számára egyszerű koldusok voltak, és kívül esnek Isten országának határain. Fontos megérteni, hogy ez nem helytelen allegorizálás. Ezek a kommentátorok mindegyike úgy véli, hogy a történelmi Jézus elmondta (az egészet) ezt a példázatot, és tudatosan a zsidókra és a pogányokra hivatkozott, és hallgatósága fájdalmasan tudatában lett volna ennek. Ismét egy ilyen nézet minden bizonnyal összhangban van a 14. verssel.
Luk 16:14-15; hallották pedig mindezeket a farizeusok, akik (ezüst)pénzkedvelők voltak, és kicsúfolták Őt, és ezt mondta nekik: ti vagytok, akik megigazultaknak tartjátok magatokat az emberek szeme előtt, de az Isten ismeri a szíveiteket, mivelhogy ami az emberek közt magasztos, az Isten szeme előtt utálatos.
Szóval, mit akart itt mondani Jézus? Ezek az univerzalista tudósok szerint Isten országát hamarosan „elvették tőletek [ti. a farizeusok/zsidók, akik elutasították őt], és olyan népnek adták, amely megtermi a királyság gyümölcsét” (mint a Máté 21:43). Az előbbiek rendesen sírtak és csikorgatták a fogukat, amikor látták „Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és az összes prófétát Isten országában”, miközben ők maguk „ki voltak vetve” (mint a Lukács 13:28-29). Kínjuk fokozása érdekében azt is meg kell nézniük, hogy „a pogány kutyák” „keletről és nyugatról jönnek” és „asztalhoz telepednek Isten királyságában”.
Egy prédikációjában, amelyet erről a példázatról tartott, Charles Finney ezt mondta: „Mit mondhatnak vagy hihetnek az univerzalisták, amikor ilyen részeket olvasnak? Milyen nyomorúságos változtatásokat kell végrehajtaniuk, hogy értelmezzék ezeket a szavakat! Mégis úgy tűnik számomra, hogy az a tény, hogy ez a példázat olyan hamar megjelenik az előbb imént idézett Lukács Igeversek után, és hogy az abban megfogalmazott pont ilyen tökéletes dramatizálása, egészen hitelessé teszi ezt az értelmezést. Sőt, még az is lehet vitatkozni, hogy a Lukács 13:28-29 (a párhuzamával, Máté 8:11-12-vel együtt) hermeneutikai kulcsként funkcionál ennek az egyébként titokzatos szakasznak a feloldásához.
Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, amikor látjátok Ábrahámot és Izsákot, Jákobot és a prófétákat mind az Isten Királyságában, magatokat pedig kirekesztve (kitaszítva) belőle, és eljönnek keletről és nyugatról, északról és délről és asztalhoz telepednek az Isten Királyságában, Lukács 13:28-29;
De mondom nektek, hogy sokan jönnek keletről és nyugatról és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal az Egek (Istenének) Királyságában, a királyság fiait pedig kidobják a külső sötétségbe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás. Máté 8:11-12
Ravi Holy
További anyagok a Pokolról, a Tűz taváról, a Gazdag emberről és Lázárról, a kárhozatról stb, látogasd meg:
Read other FAQ’s on ultimate reconciliation and Christian universalism
Biblia Igazságai 