Elvesznek vagy az elveszett szó értelme
Forrás: Gary Amirault https://tentmaker.org/
A Biblia versek a Vida Sándor féle fordításból vannak
Amikor látod, hogy Jézus olyan szót használ, mint „elvessz” vagy „elpusztít”, az eredeti szó „apollumi”. A görög „apollumi” szó jelentése „elveszíteni vagy elveszni”. Ez ugyanaz a szó, amikor Jézus mondta.
Máté 15:24 Ő pedig ezt válaszolta: küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.
És másik helyen:
Luk 15:4-7; ki az az ember közületek, akinek ha száz juha van, és egy elvész közülük, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy el az elveszett után, amíg meg nem találja? és amikor megtalálta, örömében felveszi a vállára, és amikor hazaér, összehívja a barátait és a szomszédait és ezt mondja nekik: örüljetek együtt velem, mivelhogy megtaláltam az elveszett juhomat, mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz az égben is egy bűnös gondolkodásmód megváltoztatásán (észretérésén) mint kilencvenkilenc megigazulton, akinek nincs szüksége a gondolkodásmód megváltoztatására.
Ezt az „apollumi” szót egy elveszett, majd megtalált és helyreállított bárány leírására használják. És Krisztus pontosan ezt a szót használja a következő versben:
“ És ne(hogy) féljetek azoktól, akik a testet megölik, hiszen a lelket nem tudják (nem képesek) megölni, hanem inkább féljetek attól, aki a lelket is, a testet is elpusztíthatja a gyehennában.” (Máté 10:28-29).
(Fordító megjegyzése: A King James angolban pokolnak fordította a gyehenna szót ebben a versben, valójában Gyehenna, a város szemétlerakója és égetője volt Jeruzsálemen kívül. A Károlyi G. és a Vida S. féle fordítás jól fordítja gyehennának.)
Az „elpusztítani” eredeti szó az „apollumi”, ami „elveszíteni vagy elveszni”. Ez a vers nem a lélek örök megsemmisüléséről szól, hanem a lélek átmeneti elvesztéséről, akárcsak a később megtalált „elveszett” bárány. Ugyanez történik minden alkalommal, amikor látod Jézust valakiről, aki „elvész” szót használja. Például a János 3:16-ban:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Ján 3:16 mert úgy (olymódon) szereti az Isten a világot /a világrend(sz)e(r)t/, hogy az egyetlen világra jött Fiát adta, hogy mindenki, aki hívő (hithű) lesz Benne, nehogy elvesszen (elpusztuljon), hanem birtokosa legyen a világkorszakra szóló (aioni) életnek, (Vida S.)
A jobb fordítás az lenne, hogy „aki hisz Ő benne, ne vesszen el”. (Amit Vida és Károlyi jól fordít.) Mindannyian elveszünk, amíg Isten meg nem talál minket. Azok, akik mégis hitetlenül halnak meg, további „apollumokat” fognak tapasztalni, vagyis „elvesznek” a tűz tavában, ami a második halál. De Isten megígérte, hogy egyszer s mindenkorra elpusztítja az egész halált, és mindenkinek hitet ad a korszakok végén.
Ha apollumi a hagyományos definíció szerint a pusztulást jelentette azok számára, akik hisznek az örök gyötrelemben vagy megsemmisülésben, akkor Jézus örökre elveszett volna???:
“A főpapok pedig és a vének rábeszélték a tömeget, hogy Barabást követelje, Jézust pedig veszítsék el, (apollumi)” Máté. 27:20
Tehát akkor ragaszkodsz ahhoz a „hagyományos” nézethez, amely hatástalanná teszi Isten szavát? Vagy lesz-e bátorságod szembe szállni a hagyományos pokoltűz vagy a megsemmisülés nézetével, amely becsmérli azt az értékes győzelmet, amelyet Jézus a kereszthalál legyőzésével az egész emberiség számára aratott?
Azok, akik „elveszíttet” vagy „elveszett”, olyanok, mint az elveszett bárányok. Az elveszett bárány elpusztult volna, de a pásztor megkereste és helyreállította. Mindannyian olyanok vagyunk, mint az elveszett bárányok, mielőtt Isten ránk talál. Még most is azok vagyunk. Mindannyian „apollum-ak” vagy „elveszett és elvesztett-ek” vagyunk, ahogy az elveszett bárányok voltak. El vagyunk választva és elidegenedtünk Istentől. De az elveszett bárány sem maradt elveszve. A Jó Pásztor nem hagyja abba a keresést, amíg meg nem találja az utolsót.
Az elveszett bárány példázatának figyelmes olvasása világossá teszi, hogy Jézus számára kilencvenkilenc NEM ELÉG!
